Leírás
La Spezia Tengerészeti Katonai Arzenálja a haditengerészet nagy támaszpontja a város szívében, közel 90 hektáros terület a történelmi belváros és az öböl között. Katonai terület, de ez hozta létre a modern La Speziát, a főbejárat mellett pedig a haditengerészetnek szentelt múzeum áll.
1861-ben La Speziának körülbelül 15 000 lakosa volt. A 19. század végére már 70 000. Mindent egy hatalmas építkezés változtatott meg, amelyet a Szuezi-csatornával együtt a század két legnagyobb tengerészeti mérnöki alkotása között tartottak számon.
Az első, aki erről álmodott, Napóleon volt, aki Andrea Tagliafichi építésszel egy 12 000 lakosú arzenálvárosot képzelt el. A terv papíron maradt. 1857-ben Cavour vette elő újra, előteremtette a pénzt, a munkákat pedig a utászkari tisztre, Domenico Chiodóra bízta.
Az építkezés a fél várost elvitte. Eltűnt a középkori városfalak nagy része és több régi templom, San Vito kis falut a földdel tették egyenlővé, az új csatornával pedig szinte teljesen megszűntek a síkságon feltörő források, a „sprugolék”.
A munkák során római és kora középkori maradványok kerültek elő, amelyeket ma a városi múzeumban, a San Giorgio-kastélyban állítottak ki. A munkálatok 1862-ben kezdődtek. 1869. augusztus 28-án Chiodo felavatta a még befejezetlen arzenált: elárasztatta a frissen kiásott dokkmedencéket.
Körülötte kialakultak a sugárutak, például a Viale Italia és a Garibaldi sugárút, új negyedek a munkásoknak, a Közkertek, a kereskedelmi kikötő és új iparágak. Az arzenál és a város védelmére kibővítették az öböl gerincein álló erődrendszert, és megépült a hullámtörő gát.
Belül nagyjából 13 kilométernyi út és több mint hét kilométernyi rakpart húzódik. Két belső dokk, öt szárazdokk, valamint több tucat egykori műhely- és laktanyaépület található itt. A bejáratok változatosak, a nyugati Porta Marolától a keleti főkapuig.
A második világháború alatt stratégiai jelentősége miatt úgy bombázták, hogy szinte teljesen megsemmisült. A villámgyors helyreállításnak köszönhetően azonban már a háború után újra működött, és a hidegháború végéig az 1. hadihajó-hadosztály székhelye maradt.
Ehhez a történelemhez a főbejárat melletti Haditengerészeti Műszaki Múzeum visz közelebb, amely a tengerészeti hagyományok életben tartására jött létre. Több mint 150 hajó- és csónakmodellt, mintegy 2500 érmet, 6500 emléktárgyat, 2000 dokumentumot és 5000 kötetet gyűjt egybe.
Ne hagyd ki!
• A Haditengerészeti Műszaki Múzeumot.
• A hajómodelleket.
• A magasból nyíló kilátást az öböl nyugati oldalán lévő dombokról.
Tudtad?
• Az arzenál belseje látszik a közeli házakból és az öböl nyugati részének hegyeiről.
• Az ásatások során talált római és kora középkori maradványok a városi múzeumban, a San Giorgio-kastélyban vannak.
1861-ben La Speziának körülbelül 15 000 lakosa volt. A 19. század végére már 70 000. Mindent egy hatalmas építkezés változtatott meg, amelyet a Szuezi-csatornával együtt a század két legnagyobb tengerészeti mérnöki alkotása között tartottak számon.
Az első, aki erről álmodott, Napóleon volt, aki Andrea Tagliafichi építésszel egy 12 000 lakosú arzenálvárosot képzelt el. A terv papíron maradt. 1857-ben Cavour vette elő újra, előteremtette a pénzt, a munkákat pedig a utászkari tisztre, Domenico Chiodóra bízta.
Az építkezés a fél várost elvitte. Eltűnt a középkori városfalak nagy része és több régi templom, San Vito kis falut a földdel tették egyenlővé, az új csatornával pedig szinte teljesen megszűntek a síkságon feltörő források, a „sprugolék”.
A munkák során római és kora középkori maradványok kerültek elő, amelyeket ma a városi múzeumban, a San Giorgio-kastélyban állítottak ki. A munkálatok 1862-ben kezdődtek. 1869. augusztus 28-án Chiodo felavatta a még befejezetlen arzenált: elárasztatta a frissen kiásott dokkmedencéket.
Körülötte kialakultak a sugárutak, például a Viale Italia és a Garibaldi sugárút, új negyedek a munkásoknak, a Közkertek, a kereskedelmi kikötő és új iparágak. Az arzenál és a város védelmére kibővítették az öböl gerincein álló erődrendszert, és megépült a hullámtörő gát.
Belül nagyjából 13 kilométernyi út és több mint hét kilométernyi rakpart húzódik. Két belső dokk, öt szárazdokk, valamint több tucat egykori műhely- és laktanyaépület található itt. A bejáratok változatosak, a nyugati Porta Marolától a keleti főkapuig.
A második világháború alatt stratégiai jelentősége miatt úgy bombázták, hogy szinte teljesen megsemmisült. A villámgyors helyreállításnak köszönhetően azonban már a háború után újra működött, és a hidegháború végéig az 1. hadihajó-hadosztály székhelye maradt.
Ehhez a történelemhez a főbejárat melletti Haditengerészeti Műszaki Múzeum visz közelebb, amely a tengerészeti hagyományok életben tartására jött létre. Több mint 150 hajó- és csónakmodellt, mintegy 2500 érmet, 6500 emléktárgyat, 2000 dokumentumot és 5000 kötetet gyűjt egybe.
Ne hagyd ki!
• A Haditengerészeti Műszaki Múzeumot.
• A hajómodelleket.
• A magasból nyíló kilátást az öböl nyugati oldalán lévő dombokról.
Tudtad?
• Az arzenál belseje látszik a közeli házakból és az öböl nyugati részének hegyeiről.
• Az ásatások során talált római és kora középkori maradványok a városi múzeumban, a San Giorgio-kastélyban vannak.