Leírás
Az Ubaldo Mazzini Városi Könyvtár La Spezia történelmi könyvtára, a Cavour sugárúton álló Palazzo Crozzában kapott otthont. Régi könyveket, kéziratokat és a város, valamint Lunigiana történetével foglalkozó iratokat őriz.
A palota a Crozza család külvárosi rezidenciája volt, Piaggio építész tervei alapján épült. A bejárat előtti nagy lépcsősor az olvasóterembe vezet, amelynek mennyezetét Cesare Agretti és Annibale Brugnoli freskói díszítik.
Az állomány körülbelül 142 000 kötetet és füzetet számlál. A legrégebbi magot az 49 ősnyomtatvány és díszített kóruskönyv alkotja, vagyis a könyvnyomtatás első évtizedeiben nyomtatott könyvek és a kézzel díszített, nagy méretű énekeskönyvek.
Ezt követi csaknem ezer 16. századi, több mint ezerkétszáz 17. századi és négyezernél is több 18. századi kiadvány. Ott vannak továbbá a Városi Történeti Levéltár iratai is: 2200 egység a késő középkortól a 19. század második feléig.
A könyvtár tudósok és gyűjtők hagyatékait is őrzi, ezek közül kiemelkedik Giovanni Sforza montignosói gróf, történész és író hagyatéka. Van újság- és folyóiratrészlege, térképgyűjteménye és digitalizált állománya is.
A történet 1835-ben kezdődik, amikor polgárok egy csoportja megalapította a Società d'incoraggiamentót, hogy támogassa az oktatást a még kicsi La Speziában. 1842-től a könyvek a Városi Színház földszintjén kaptak helyet.
Az állomány az 1866-ban feloszlatott kolostorok könyvtáraiból származó kéziratokkal gyarapodott. 1898-ban a társaság átadta az irányítást a városnak, 1906-ban pedig a könyvtár a Palazzo Crozzába költözött. A költözést Ubaldo Mazzini irányította, aki a könyvtár igazgatója is volt, és akiről ma a könyvtárat elnevezték.
1943-ban, amikor megkezdődtek La Spezia erődvárosának bombázásai, a kötetek csaknem mindegyikét a Vara-völgyben fekvő Borghetto Vara San Carlo-templomába vitték. Biztonságos helynek tűnt.
A háború azonban épp oda is eljutott, és a raktár megsemmisült. A megmentett könyvek megrongálódtak, néhány pedig elveszett. A háború után az állományt restaurálták és újra rendezték.
A palota 1984-ig a Városi Régészeti Múzeum gyűjteményeinek is otthont adott, amelyeket aztán a San Giorgio-kastélyba költöztettek, 2001-ben pedig felújították. A felújítás óta az olvasóteremben az íróasztalokon lámpák állnak a tanulók számára.
A palota a Crozza család külvárosi rezidenciája volt, Piaggio építész tervei alapján épült. A bejárat előtti nagy lépcsősor az olvasóterembe vezet, amelynek mennyezetét Cesare Agretti és Annibale Brugnoli freskói díszítik.
Az állomány körülbelül 142 000 kötetet és füzetet számlál. A legrégebbi magot az 49 ősnyomtatvány és díszített kóruskönyv alkotja, vagyis a könyvnyomtatás első évtizedeiben nyomtatott könyvek és a kézzel díszített, nagy méretű énekeskönyvek.
Ezt követi csaknem ezer 16. századi, több mint ezerkétszáz 17. századi és négyezernél is több 18. századi kiadvány. Ott vannak továbbá a Városi Történeti Levéltár iratai is: 2200 egység a késő középkortól a 19. század második feléig.
A könyvtár tudósok és gyűjtők hagyatékait is őrzi, ezek közül kiemelkedik Giovanni Sforza montignosói gróf, történész és író hagyatéka. Van újság- és folyóiratrészlege, térképgyűjteménye és digitalizált állománya is.
A történet 1835-ben kezdődik, amikor polgárok egy csoportja megalapította a Società d'incoraggiamentót, hogy támogassa az oktatást a még kicsi La Speziában. 1842-től a könyvek a Városi Színház földszintjén kaptak helyet.
Az állomány az 1866-ban feloszlatott kolostorok könyvtáraiból származó kéziratokkal gyarapodott. 1898-ban a társaság átadta az irányítást a városnak, 1906-ban pedig a könyvtár a Palazzo Crozzába költözött. A költözést Ubaldo Mazzini irányította, aki a könyvtár igazgatója is volt, és akiről ma a könyvtárat elnevezték.
1943-ban, amikor megkezdődtek La Spezia erődvárosának bombázásai, a kötetek csaknem mindegyikét a Vara-völgyben fekvő Borghetto Vara San Carlo-templomába vitték. Biztonságos helynek tűnt.
A háború azonban épp oda is eljutott, és a raktár megsemmisült. A megmentett könyvek megrongálódtak, néhány pedig elveszett. A háború után az állományt restaurálták és újra rendezték.
A palota 1984-ig a Városi Régészeti Múzeum gyűjteményeinek is otthont adott, amelyeket aztán a San Giorgio-kastélyba költöztettek, 2001-ben pedig felújították. A felújítás óta az olvasóteremben az íróasztalokon lámpák állnak a tanulók számára.