Leírás
A Ceccardo Roccatagliata Ceccardi mellszobra La Spezia Közkertjeiben áll: ez a nagyméretű, carrarai márványból készült portré egy viharos életű ligúriai költőnek állít emléket.
A mellszobor Aldo Buttini szobrász alkotása, és 1930-ban helyezték el a La Spezia-i népegyetem (Università popolare della Spezia) kezdeményezésére. A város utcát is elnevezett a költőről.
Ki volt ő? Ceccardo Roccatagliata Ceccardi 1871-ben született Genovában, és a lunigianai Ortonovóban nőtt fel, ahová édesanyja a gyerekeivel költözött. Szinte szegénységben éltek: iskolába gyalog járt, és gyalog is jött haza.
Édesanyja szerettette meg vele a költészetet, Shelley és Keats, de Victor Hugo és Leopardi verseivel is. A lunigianai gyerekkor emlékei visszaköszönnek az Apua Mater szonettjeiben.
Genovában jogot tanult, de ott kellett hagynia az egyetemet, és hosszú ideig nehéz, zaklatott életet élt. Bírósági tudósítóként dolgozott az Il Caffaro című lapnak, és Luccában ő követte nyomon Musolino, a hírhedt bandita perét. Két párbajt is vívott.
Genovában a Libreria Moderna könyvesbolt és a Caffè Roma törzsvendége volt. 1898-ban egy livornói újságban így jellemezte magát: „Tristan Corbière és Rimbaud távoli testvére, Verlaine kis unokatestvére”.
Mély barátság fűzte Lorenzo Viani festőhöz, akivel és Enrico Pea íróval megalapította a Cenacolo di Apua nevű kört, amelyből később az „Apuai Köztársaság” lett. Ceccardo volt az elnöke, Viani pedig a helytartója.
1903-ban az újságokban bírálta a genovai Palazzo Rosso festményeinek restaurálását, amivel botrányt kavart. 1915-ben önkéntesnek jelentkezett az első világháborúba, Alceste De Ambrisszal és Giuseppe Ungarettivel együtt.
1919-ben hunyt el Genovában, nem sokkal azután, hogy olasztanári katedrát kapott egy pármai műszaki intézetben. Hamvai a Staglienói monumentális temető hamvasztótemplomában nyugszanak.
A kritika a 20. századi ligúriai költészet előfutárának tartja, annak a vonulatnak, amely Camillo Sbarbarótól Eugenio Montaléig ível. Kötetei közül említést érdemel a Viandante és a Sillabe ed ombre.
A mellszobor Aldo Buttini szobrász alkotása, és 1930-ban helyezték el a La Spezia-i népegyetem (Università popolare della Spezia) kezdeményezésére. A város utcát is elnevezett a költőről.
Ki volt ő? Ceccardo Roccatagliata Ceccardi 1871-ben született Genovában, és a lunigianai Ortonovóban nőtt fel, ahová édesanyja a gyerekeivel költözött. Szinte szegénységben éltek: iskolába gyalog járt, és gyalog is jött haza.
Édesanyja szerettette meg vele a költészetet, Shelley és Keats, de Victor Hugo és Leopardi verseivel is. A lunigianai gyerekkor emlékei visszaköszönnek az Apua Mater szonettjeiben.
Genovában jogot tanult, de ott kellett hagynia az egyetemet, és hosszú ideig nehéz, zaklatott életet élt. Bírósági tudósítóként dolgozott az Il Caffaro című lapnak, és Luccában ő követte nyomon Musolino, a hírhedt bandita perét. Két párbajt is vívott.
Genovában a Libreria Moderna könyvesbolt és a Caffè Roma törzsvendége volt. 1898-ban egy livornói újságban így jellemezte magát: „Tristan Corbière és Rimbaud távoli testvére, Verlaine kis unokatestvére”.
Mély barátság fűzte Lorenzo Viani festőhöz, akivel és Enrico Pea íróval megalapította a Cenacolo di Apua nevű kört, amelyből később az „Apuai Köztársaság” lett. Ceccardo volt az elnöke, Viani pedig a helytartója.
1903-ban az újságokban bírálta a genovai Palazzo Rosso festményeinek restaurálását, amivel botrányt kavart. 1915-ben önkéntesnek jelentkezett az első világháborúba, Alceste De Ambrisszal és Giuseppe Ungarettivel együtt.
1919-ben hunyt el Genovában, nem sokkal azután, hogy olasztanári katedrát kapott egy pármai műszaki intézetben. Hamvai a Staglienói monumentális temető hamvasztótemplomában nyugszanak.
A kritika a 20. századi ligúriai költészet előfutárának tartja, annak a vonulatnak, amely Camillo Sbarbarótól Eugenio Montaléig ível. Kötetei közül említést érdemel a Viandante és a Sillabe ed ombre.