Leírás
A Szent Venerio-templom (Migliarina), az öböl egykori plébániatemploma, kis román stílusú kőtemplom La Spezia Pieve negyedében. Az öböl egyik legrégebbi építménye, egy olyan helyen áll, ahol több mint 2500 éve laknak emberek.
Az oromzatos, homokkőből épült homlokzat nagyon egyszerű: egyetlen íves kapu, egy gótikus kétosztatú ablak levélfejezetes oszloppal, följebb pedig a kőbe vágott kereszt. A három közül egyik sem esik egy vonalba a másikkal.
Bent egyetlen hajó található, két, különböző méretű kőapszissal, amelyeket keskeny, egyosztatú ablakok világítanak meg. A falakon ősi freskók nyomai maradtak meg, följebb pedig Szent Venerióról szóló barokk freskók láthatók.
A szentély egyik csapóajtaján át az ásatásokhoz lehet lemenni: egy római fal és egy kora középkori sír maradt itt meg. A templom mellett magasodik a 11. századi harangtorony, amelyhez újrahasznosított római téglákat is felhasználtak; a lépcsője a fal vastagságába van vájva.
Venerio remete volt, aki a 6. és 7. század között élt az öbölben fekvő Tino-szigeten. Hogy megóvják földi maradványait a szaracén kalózoktól, a luni püspök idehozatta őket; 860-ban még távolabbra, Reggio Emiliába vitték át.
A ereklyék egy része a 20. században visszakerült La Speziába, és a Krisztus Király-székesegyházban őrzik. Szent Venerio az öböl védőszentje.
A hely nagyon régi. Az 1980-as évek ásatásai az i. e. 6. századi vaskori település nyomaira bukkantak, majd egy nagy római településére. Római falmaradványok az apszisok falazatában ma is láthatók.
A mai templom az, amelyet 1084-ben a vezzanói urak építettek újjá a régebbi épület alapjain. 1148-ban III. Jenő pápa plébániatemplommá tette: innen irányították az egész völgy vallási életét egészen a síkságig, amelyet ma is „della Pieve” néven neveznek.
Itt állt a Szűzanyát ábrázoló, 1476-ban a spezziai Jacopo Spinolotto által festett poliptichon: központi táblája ma a La Spezia-i Egyházmegyei Múzeumban van.
Az oromzatos, homokkőből épült homlokzat nagyon egyszerű: egyetlen íves kapu, egy gótikus kétosztatú ablak levélfejezetes oszloppal, följebb pedig a kőbe vágott kereszt. A három közül egyik sem esik egy vonalba a másikkal.
Bent egyetlen hajó található, két, különböző méretű kőapszissal, amelyeket keskeny, egyosztatú ablakok világítanak meg. A falakon ősi freskók nyomai maradtak meg, följebb pedig Szent Venerióról szóló barokk freskók láthatók.
A szentély egyik csapóajtaján át az ásatásokhoz lehet lemenni: egy római fal és egy kora középkori sír maradt itt meg. A templom mellett magasodik a 11. századi harangtorony, amelyhez újrahasznosított római téglákat is felhasználtak; a lépcsője a fal vastagságába van vájva.
Venerio remete volt, aki a 6. és 7. század között élt az öbölben fekvő Tino-szigeten. Hogy megóvják földi maradványait a szaracén kalózoktól, a luni püspök idehozatta őket; 860-ban még távolabbra, Reggio Emiliába vitték át.
A ereklyék egy része a 20. században visszakerült La Speziába, és a Krisztus Király-székesegyházban őrzik. Szent Venerio az öböl védőszentje.
A hely nagyon régi. Az 1980-as évek ásatásai az i. e. 6. századi vaskori település nyomaira bukkantak, majd egy nagy római településére. Római falmaradványok az apszisok falazatában ma is láthatók.
A mai templom az, amelyet 1084-ben a vezzanói urak építettek újjá a régebbi épület alapjain. 1148-ban III. Jenő pápa plébániatemplommá tette: innen irányították az egész völgy vallási életét egészen a síkságig, amelyet ma is „della Pieve” néven neveznek.
Itt állt a Szűzanyát ábrázoló, 1476-ban a spezziai Jacopo Spinolotto által festett poliptichon: központi táblája ma a La Spezia-i Egyházmegyei Múzeumban van.