Leírás
Alexandriai Szent Katalin Campiglia védőszentje, a falu terén álló templom az ő tiszteletére épült. A történeti feljegyzések szerint a campigliai templomról, amelyet a szent emlékének szenteltek, az első említés 1326-ból származik.
Ha belépsz a campigliai templomba, amelyet Szent Katalin szűz és vértanú nevére szenteltek, és figyelmesen körülnézel odabent, néhány feliratot és márvány emléktáblát fedezhetsz fel, amelyek visszavisznek az időben. 1540: ez az évszám az főoltár Szent Katalin-fülkéje körüli márványkeret alsó részén olvasható, e felirat alatt (szó szerint): "QUESTA O:A (opera) È FATA DI ELEMOSINE", vagyis: "ez a mű alamizsnából készült". Joggal gondolhatjuk tehát, hogy a keret abban az évben készült. A Szent Katalin-dombormű valószínűleg 1544-ben készülhetett, mivel ez az évszám a fent említett dombormű talapzatába van vésve.
1640-ben a főoltár tetején ez a felirat került a márványba: "D. O. M. SUB TUUM PRESIDIUM BEATA CHATERINA A.D. MDCXXXX". Talán 1640-ben készült a főoltár hátsó része is, amely igazán gyönyörű a két portoro-oszlopával, márvány oszlopfőivel és a festmény fölötti további márványrészeivel. A festményt (talán ugyanebből az időből, és Carpeninónak tulajdonítják) a Gyümölcsoltó Boldogasszony jelenete és a Keresztelő Szent János, valamint Szent Márton által körülvett Szent Katalin ábrázolja, szintén értékes márványkerettel. Az egyik oszlop talapzatán (az epistola felőli oldalon) ez olvasható: "MASARO IL CAPRAL VENERIO CH° FRAN" STURLESI".
1647: mivel ez az évszám a főbejárat szemöldökgerendájába van vésve, úgy tartják, hogy ekkor bővítették a templomot mai méretére, az árkádok nélkül, amelyek később épültek.
1723-ban kezdődött meg a campigliai Szent Katalin-templom első, részleges függetlensége a biassai Szent Márton-plébániától. Ugyanabban az évben, február 6-án Sarzanában, Gian Ivan Paganini főtisztelendő úr, általános helynök irodájában, Gian Matteo Vassallo püspöki udvari jegyző jelenlétében, Claudio atya (a vezetékneve olvashatatlan), marolai prépost és T. Benvenuto atya mint tanúk előtt megállapodást kötöttek a biassaiak és a campigliaiak. Ez a megállapodás szinte teljes egészében ma is megvan a campigliai plébániai levéltárban, bár nem könnyű elolvasni; korabeli iratok "egyezségnek" és "különválasztásnak" is nevezik. Ebben rögzítették a campigliai Szent Katalin-káplán és a biassai Szent Márton-plébános feladatait. A megállapodás bizonyos önállóságot adott a campigliai templomnak, bár az továbbra is Biassa fiókegyháza maradt. A campigliai káplánnak e szerint évente el kellett mennie Biassába pünkösd első napján, Úrnapján és Szent Márton ünnepén, és mindegyik ünnepre két genovai lírát kellett vinnie, amelyet Szent Katalin templomának javaiból kellett előteremteni. Ha a campigliai káplán nem tudott elmenni Biassába, az évi elismerési díjat, vagyis a megállapodás szerinti összeget akkor is el kellett küldenie.
A Szent Katalin-kápolna első formája, ahogy már írtuk, 1300-ban épült; a 16. század körül, talán a carpenai őrgrófok kezdeményezésére, mai méretére bővítették. 1838-ban Campigliát véglegesen önálló és független plébániává tették, saját területtel és pontos határokkal.
Csupán azt rendelték el, hogy "festis Nativitatis Domini" (karácsonykor) ez a templom, illetve templomgondnokság egy fontnyi gyertyát vigyen a biassai anyaegyháznak. 1839. június 27-én megtörtént az első plébániai templomgondnokság beiktatása.
Ha belépsz a campigliai templomba, amelyet Szent Katalin szűz és vértanú nevére szenteltek, és figyelmesen körülnézel odabent, néhány feliratot és márvány emléktáblát fedezhetsz fel, amelyek visszavisznek az időben. 1540: ez az évszám az főoltár Szent Katalin-fülkéje körüli márványkeret alsó részén olvasható, e felirat alatt (szó szerint): "QUESTA O:A (opera) È FATA DI ELEMOSINE", vagyis: "ez a mű alamizsnából készült". Joggal gondolhatjuk tehát, hogy a keret abban az évben készült. A Szent Katalin-dombormű valószínűleg 1544-ben készülhetett, mivel ez az évszám a fent említett dombormű talapzatába van vésve.
1640-ben a főoltár tetején ez a felirat került a márványba: "D. O. M. SUB TUUM PRESIDIUM BEATA CHATERINA A.D. MDCXXXX". Talán 1640-ben készült a főoltár hátsó része is, amely igazán gyönyörű a két portoro-oszlopával, márvány oszlopfőivel és a festmény fölötti további márványrészeivel. A festményt (talán ugyanebből az időből, és Carpeninónak tulajdonítják) a Gyümölcsoltó Boldogasszony jelenete és a Keresztelő Szent János, valamint Szent Márton által körülvett Szent Katalin ábrázolja, szintén értékes márványkerettel. Az egyik oszlop talapzatán (az epistola felőli oldalon) ez olvasható: "MASARO IL CAPRAL VENERIO CH° FRAN" STURLESI".
1647: mivel ez az évszám a főbejárat szemöldökgerendájába van vésve, úgy tartják, hogy ekkor bővítették a templomot mai méretére, az árkádok nélkül, amelyek később épültek.
1723-ban kezdődött meg a campigliai Szent Katalin-templom első, részleges függetlensége a biassai Szent Márton-plébániától. Ugyanabban az évben, február 6-án Sarzanában, Gian Ivan Paganini főtisztelendő úr, általános helynök irodájában, Gian Matteo Vassallo püspöki udvari jegyző jelenlétében, Claudio atya (a vezetékneve olvashatatlan), marolai prépost és T. Benvenuto atya mint tanúk előtt megállapodást kötöttek a biassaiak és a campigliaiak. Ez a megállapodás szinte teljes egészében ma is megvan a campigliai plébániai levéltárban, bár nem könnyű elolvasni; korabeli iratok "egyezségnek" és "különválasztásnak" is nevezik. Ebben rögzítették a campigliai Szent Katalin-káplán és a biassai Szent Márton-plébános feladatait. A megállapodás bizonyos önállóságot adott a campigliai templomnak, bár az továbbra is Biassa fiókegyháza maradt. A campigliai káplánnak e szerint évente el kellett mennie Biassába pünkösd első napján, Úrnapján és Szent Márton ünnepén, és mindegyik ünnepre két genovai lírát kellett vinnie, amelyet Szent Katalin templomának javaiból kellett előteremteni. Ha a campigliai káplán nem tudott elmenni Biassába, az évi elismerési díjat, vagyis a megállapodás szerinti összeget akkor is el kellett küldenie.
A Szent Katalin-kápolna első formája, ahogy már írtuk, 1300-ban épült; a 16. század körül, talán a carpenai őrgrófok kezdeményezésére, mai méretére bővítették. 1838-ban Campigliát véglegesen önálló és független plébániává tették, saját területtel és pontos határokkal.
Csupán azt rendelték el, hogy "festis Nativitatis Domini" (karácsonykor) ez a templom, illetve templomgondnokság egy fontnyi gyertyát vigyen a biassai anyaegyháznak. 1839. június 27-én megtörtént az első plébániai templomgondnokság beiktatása.