Leírás
A Santo Stefano-templom egy ősi plébániatemplom La Spezia északi részén, a Marinasco-dombon, előtte teraszszerű térrel, ahonnan a városra és az öbölre látni. A La Spezia-öböl fölé magasodó öt ősi plébániatemplom (pieve) egyike, és még egy régebbi épület kövei is megmaradtak benne.
Emellett egy megfordított templom is. A 18. század végén a domb talaja olyan instabil volt, hogy a megmentése érdekében lebontották a homlokzatát, a helyére építették az apszist, a régi apszisból pedig bejáratot csináltak.
Területe messzire nyúlt: a marinascói egyházkerület elért egészen a Cinque Terréig, Riomaggiorével és Manarolával, és talán még Portovenéig is. Az első biztos említés 950-ből való, egy marinascói főesperes aláírásával.
Egy másik, 1094-es feljegyzés Azone főesperest említi, aki a San Venerio del Tino-kolostornak szóló adományt írt alá. A szöveg a „longobárdok törvénye szerint” továbbörökített javakról szól: ez arra utal, hogy ez a törvény a frank birodalom idején is élt még.
A mai templom gótikus-ciszterci stílusú, a 13. századból vagy kicsivel későbbről származik. Külseje a közeli dombokról származó, szögletes homokkőtömbökből áll, az első épület kékes mészkőkövei pedig a Monte Parodiról valók.
Három hajós, a hajókat pillérek választják el, amelyek négy homokkőoszlopot fognak közre; a román stílusú íveket az 1780-as késő barokk díszítés rejti el. A középső ajtóban, a régi apszison belül még látszanak román kori maradványok.
Az egyik oldalajtó szemöldökfáján egy kis fej, valamint egy bárány, egy oroszlán és egy másik, nehezen azonosítható állat körvonalai láthatók. Jobb oldalon egy szenteltvíztartónak kváj oszlopfő van a falba építve. Az oldalsó kapu bronz szárnyait Pietro Ravecca készítette, Szent István vértanúságát ábrázolva.
A templom megtartására építették azt a támfalat, amelyből a tér lett, ma egy terasz kilátással a városra és az öbölre. Naplementekor, majd este odalent kigyulladnak a fények.
Az 1780-ban épült harangtorony az épület megtámasztását is szolgálta. Élénk színeivel az öböl hajósainak eligazító pontjává vált, akik itt ellenőrizték az iránytűjüket.
Ne hagyd ki
• A márvány Madonnát, amelyet Nino Pisano iskolájának tulajdonítanak.
• Az 1463-as keresztelőmedencét.
• A színes harangtornyot.
• Az öbölre néző teret.
Tudtad?
• A Madonna-szobor egy méter magas: a gyermek egy kismadarat tart a kezében.
• A Marinasco név Ubaldo Formentini történész szerint nem a tengerhez (marina) kapcsolódik: talán egy galliai helynévből ered.
Emellett egy megfordított templom is. A 18. század végén a domb talaja olyan instabil volt, hogy a megmentése érdekében lebontották a homlokzatát, a helyére építették az apszist, a régi apszisból pedig bejáratot csináltak.
Területe messzire nyúlt: a marinascói egyházkerület elért egészen a Cinque Terréig, Riomaggiorével és Manarolával, és talán még Portovenéig is. Az első biztos említés 950-ből való, egy marinascói főesperes aláírásával.
Egy másik, 1094-es feljegyzés Azone főesperest említi, aki a San Venerio del Tino-kolostornak szóló adományt írt alá. A szöveg a „longobárdok törvénye szerint” továbbörökített javakról szól: ez arra utal, hogy ez a törvény a frank birodalom idején is élt még.
A mai templom gótikus-ciszterci stílusú, a 13. századból vagy kicsivel későbbről származik. Külseje a közeli dombokról származó, szögletes homokkőtömbökből áll, az első épület kékes mészkőkövei pedig a Monte Parodiról valók.
Három hajós, a hajókat pillérek választják el, amelyek négy homokkőoszlopot fognak közre; a román stílusú íveket az 1780-as késő barokk díszítés rejti el. A középső ajtóban, a régi apszison belül még látszanak román kori maradványok.
Az egyik oldalajtó szemöldökfáján egy kis fej, valamint egy bárány, egy oroszlán és egy másik, nehezen azonosítható állat körvonalai láthatók. Jobb oldalon egy szenteltvíztartónak kváj oszlopfő van a falba építve. Az oldalsó kapu bronz szárnyait Pietro Ravecca készítette, Szent István vértanúságát ábrázolva.
A templom megtartására építették azt a támfalat, amelyből a tér lett, ma egy terasz kilátással a városra és az öbölre. Naplementekor, majd este odalent kigyulladnak a fények.
Az 1780-ban épült harangtorony az épület megtámasztását is szolgálta. Élénk színeivel az öböl hajósainak eligazító pontjává vált, akik itt ellenőrizték az iránytűjüket.
Ne hagyd ki
• A márvány Madonnát, amelyet Nino Pisano iskolájának tulajdonítanak.
• Az 1463-as keresztelőmedencét.
• A színes harangtornyot.
• Az öbölre néző teret.
Tudtad?
• A Madonna-szobor egy méter magas: a gyermek egy kismadarat tart a kezében.
• A Marinasco név Ubaldo Formentini történész szerint nem a tengerhez (marina) kapcsolódik: talán egy galliai helynévből ered.