Leírás
La Spezia Evangéliumi baptista temploma a Via Milano utcában áll, a városközpontban: karcsú, neogótikus díszítésű épület, és talán Olaszország legrégebbi baptista temploma, amelynek története összefonódik a modern La Spezia születésével.
Az épület erőteljes függőleges lendületével és a gótikából és a reneszánszból merítő díszítésével tűnik ki, a 19. század historizáló ízlésében. Augusto Magli díszítette, és az épületegyüttes egy fedél alatt egyesíti a templomot, néhány lakást és egy iskolát.
Ennek az iskolának messzire nyúlnak a gyökerei. Minden 1866-ban kezdődött egy angol férfival, Edward Clarke-kal és a húgával, akik iskolákat és árvaházakat nyitottak a szemük láttára növekvő város fiúi és lányai számára.
Hozzájárulásuk a város iskoláihoz és vallási életéhez jelentős volt, a templom pedig ennek gyümölcse: 1870-ben, alig négy évvel később avatták fel.
Ezek az új Arsenale évei voltak: a régi falak leomlottak, hogy helyet adjanak az Umbertino munkásnegyednek, elkészült a Genovába vezető vasútvonal, és sok bevándorló érkezett munkát keresve. Az élet azonban kemény volt: egészségtelen lakások, szűkös szolgáltatások és olyan járványok jellemezték, mint a kolera.
Clarke munkája mögött nagypolitika is állt. Az angolok és az amerikaiak rokonszenvvel tekintettek a Risorgimento és az új egység Olaszországára, a politikai indítékok mellett pedig vallási is akadt: közelebb hozni a spezziaiakat a protestantizmushoz.
A fasizmus idején a munka elhalt, majd teljesen leállt, a lányárvaházat pedig eladták: ma az Alma Mater klinika épülete. A háború után egy másik angol misszionárius, Arrigo Alberto Pullen vette fel újra a munka fonalát a Költők öblében, amely régóta kedves az angol utazóknak.
A közösség ma is él, és hű maradt Clarke alapelveihez, bár a kihívások megváltoztak: az új bevándorlás, a menekültek befogadása és a vallások közötti párbeszéd áll a középpontban.
Az épület erőteljes függőleges lendületével és a gótikából és a reneszánszból merítő díszítésével tűnik ki, a 19. század historizáló ízlésében. Augusto Magli díszítette, és az épületegyüttes egy fedél alatt egyesíti a templomot, néhány lakást és egy iskolát.
Ennek az iskolának messzire nyúlnak a gyökerei. Minden 1866-ban kezdődött egy angol férfival, Edward Clarke-kal és a húgával, akik iskolákat és árvaházakat nyitottak a szemük láttára növekvő város fiúi és lányai számára.
Hozzájárulásuk a város iskoláihoz és vallási életéhez jelentős volt, a templom pedig ennek gyümölcse: 1870-ben, alig négy évvel később avatták fel.
Ezek az új Arsenale évei voltak: a régi falak leomlottak, hogy helyet adjanak az Umbertino munkásnegyednek, elkészült a Genovába vezető vasútvonal, és sok bevándorló érkezett munkát keresve. Az élet azonban kemény volt: egészségtelen lakások, szűkös szolgáltatások és olyan járványok jellemezték, mint a kolera.
Clarke munkája mögött nagypolitika is állt. Az angolok és az amerikaiak rokonszenvvel tekintettek a Risorgimento és az új egység Olaszországára, a politikai indítékok mellett pedig vallási is akadt: közelebb hozni a spezziaiakat a protestantizmushoz.
A fasizmus idején a munka elhalt, majd teljesen leállt, a lányárvaházat pedig eladták: ma az Alma Mater klinika épülete. A háború után egy másik angol misszionárius, Arrigo Alberto Pullen vette fel újra a munka fonalát a Költők öblében, amely régóta kedves az angol utazóknak.
A közösség ma is él, és hű maradt Clarke alapelveihez, bár a kihívások megváltoztak: az új bevándorlás, a menekültek befogadása és a vallások közötti párbeszéd áll a középpontban.