Leírás
A 2002-ben felavatott kút a Garibaldi téren áll, és természetes forrásnak, felbuzogó tengervizű forrásszemnek készült. Az alapból, a kör ősi formájából fakad a teremtő víz, jelképesen mindannak a képe, ami észak felé, a főút irányában áramlik és folyik.
A kút egy képzeletbeli út mentén kínál útvonalat, amelynek ő maga a súlypontja: összeköti a város keleti részét (Piazza Europa) a nyugati résszel (Piazza Brin) a középpont, a Garibaldi tér révén, ahol a kút szoborszerű monumentalitással emelkedik ki. Így a tengeri út képe magától megjelenik, és eszmeileg átlépi azt a vizuális korlátot, amely miatt a spezziaiak nem tudnak aktív, érzékelhető kapcsolatot tartani a tengerrel.
A kút egy igazi vízplatformra épül, amely Viliano Tarabella szobrászművész alkotásának ad helyet. Ő absztrakt formákban oldja meg két nagy, egymásba hatoló, ívelt vitorla látványát, amelyek föld és ég között emelkednek ki a vízből, és jelképesen megújulnak. A carrarai márvány fénylő fehérje a víz uralkodó színével összhangban, valamint a kör belsejébe rejtett reflektorok által a vitorlákra vetett szórt fény nyugodt, csendes hangulatot ad az egész építészeti kompozíciónak. A meleg és a hideg tónusok kifinomult egyensúlyát csak a szoborelemek közepén felfröccsenő vízsugár töri meg.
A nagy medence gyűrűjének szándékosan simára tervezett felülete és a nagy vitorlák szorosabb kapcsolatra hívnak a kúttal, amely megállásra, leülésre és találkozásra alkalmas hellyé válik. A kút körüli körúton a fehér márványkockákból rakott, érdes burkolat viszont óvatosabb lépésekre késztet: lassítja a járást, és beszélgetésre hív a peremen ülőkkel.
Így született meg a Párbeszéd kútja, amely a tengert idézi: teremtő erőt, örökös mozgásban lévő vízforrást, az új tér éltető középpontját.
A kút egy képzeletbeli út mentén kínál útvonalat, amelynek ő maga a súlypontja: összeköti a város keleti részét (Piazza Europa) a nyugati résszel (Piazza Brin) a középpont, a Garibaldi tér révén, ahol a kút szoborszerű monumentalitással emelkedik ki. Így a tengeri út képe magától megjelenik, és eszmeileg átlépi azt a vizuális korlátot, amely miatt a spezziaiak nem tudnak aktív, érzékelhető kapcsolatot tartani a tengerrel.
A kút egy igazi vízplatformra épül, amely Viliano Tarabella szobrászművész alkotásának ad helyet. Ő absztrakt formákban oldja meg két nagy, egymásba hatoló, ívelt vitorla látványát, amelyek föld és ég között emelkednek ki a vízből, és jelképesen megújulnak. A carrarai márvány fénylő fehérje a víz uralkodó színével összhangban, valamint a kör belsejébe rejtett reflektorok által a vitorlákra vetett szórt fény nyugodt, csendes hangulatot ad az egész építészeti kompozíciónak. A meleg és a hideg tónusok kifinomult egyensúlyát csak a szoborelemek közepén felfröccsenő vízsugár töri meg.
A nagy medence gyűrűjének szándékosan simára tervezett felülete és a nagy vitorlák szorosabb kapcsolatra hívnak a kúttal, amely megállásra, leülésre és találkozásra alkalmas hellyé válik. A kút körüli körúton a fehér márványkockákból rakott, érdes burkolat viszont óvatosabb lépésekre késztet: lassítja a járást, és beszélgetésre hív a peremen ülőkkel.
Így született meg a Párbeszéd kútja, amely a tengert idézi: teremtő erőt, örökös mozgásban lévő vízforrást, az új tér éltető középpontját.