Leírás
Az emlékmű egymásra helyezett bardiglio márványtömbökből áll, amelyek monolitszerű építményt alkotnak: négy méter hosszú, hat méter magas és egy méter széles.
A tetején domborműként a RESISTENZA (Ellenállás) felirat olvasható. A betűkbe vésett vályúk vezetik azt a vékony vízfüggönyt, amely a sztélé belsejében kialakított fülkéből fakad. A lezúduló vizet egy nagy alsó medence gyűjti össze, amelyben kőhányás kapott helyet: a IV. Hadműveleti Zóna mindegyik településéről származó anyagból építették.
A víz a sziklák között végigcsorogva újra előbukkan, és végigfolyik a medence peremén. Ezt bedonai kőlapok alkotják, amelyekbe magas dombormintával vésték be a IV. Hadműveleti Zóna összes településének nevét.
A látogató így ráébred az ellenállási mozgalom valódi kiterjedésére: miközben a saját közösségét keresve körbejárja az emlékművet, folyton új nézőpontokból látja azt.
A VILÁGÍTÁS - A világítási terv nem számol feltűnő, a kert éjszakai környezetét megváltoztató berendezéssel. A cél az esemény jelzése és kiemelése: az emlékműhöz vezető úton kis fényerejű pontszerű fények szolgálnak, a monolit megismeréséhez pedig szórt, de szintén nem erős megvilágítást alkalmaznak. A megközelítő utakat két oldalról, szabályos távolságban elhelyezett, vékony, hengeres szárú lámpatestek sora kíséri; nappal térbeli oszlopsorként érzékelhetők, éjszaka pedig fényoszlopokként ragyognak. Az emlékmű területére érve a világítás megváltozik: a tér kerül előtérbe, és semmilyen idegen elem nem zavarja, nem korlátozza a használatát vagy a szemlélését. A fény így „jelzéssé” válik: a burkolaton az emlékmű tengelye felé mutató eszményi találkozási pontot jelöli, a lámpatestek pedig teljesen süllyesztettek, kis méretűek és igen gyenge fényűek, hogy ne zavarják a kilátást. Az emlékmű megvilágítását 4, a medencében elhelyezett vízálló reflektor oldja meg.
A VÍZ - A víz egyesítő és megújító elem az emlékmű szimbolikájában. Két külön úton halad: az egyik földalatti, kizárólag műszaki okokból szükséges; a másik természetes és látható, szabadon eső, és részt vesz az emlékmű képének kialakításában. A víz zárt körforgásban kering: egy megfelelő elektromos szivattyú a monolit tetejéig emeli, ahol egy elosztó csatornába ömlik. A víz gravitációval, a lap oldalába vésett vezetővályúkban, a felső felirat alatt hull alá. Úgy tűnik, mintha a betűkből buggyanna elő, lassan lefolyik, megtölti az alatta lévő medencét, elvész, majd újra felbukkan a kőhányásban, végül könnyedén végigsimítja a hullámos peremet, amelyre a IV. Hadműveleti Zóna helyi közösségeinek nevét vésték. A használt technológia egyszerű és kis energiafogyasztású. A perem tövében futó csatorna gyűjti össze a visszakeringő vizet, amely ismét a szivattyúhoz jut. A medencét megfelelő lefolyóval látták el, hogy könnyebb legyen az időszakos tisztítás; ez a csapadékvíz-elvezető hálózathoz csatlakozik.
A tetején domborműként a RESISTENZA (Ellenállás) felirat olvasható. A betűkbe vésett vályúk vezetik azt a vékony vízfüggönyt, amely a sztélé belsejében kialakított fülkéből fakad. A lezúduló vizet egy nagy alsó medence gyűjti össze, amelyben kőhányás kapott helyet: a IV. Hadműveleti Zóna mindegyik településéről származó anyagból építették.
A víz a sziklák között végigcsorogva újra előbukkan, és végigfolyik a medence peremén. Ezt bedonai kőlapok alkotják, amelyekbe magas dombormintával vésték be a IV. Hadműveleti Zóna összes településének nevét.
A látogató így ráébred az ellenállási mozgalom valódi kiterjedésére: miközben a saját közösségét keresve körbejárja az emlékművet, folyton új nézőpontokból látja azt.
A VILÁGÍTÁS - A világítási terv nem számol feltűnő, a kert éjszakai környezetét megváltoztató berendezéssel. A cél az esemény jelzése és kiemelése: az emlékműhöz vezető úton kis fényerejű pontszerű fények szolgálnak, a monolit megismeréséhez pedig szórt, de szintén nem erős megvilágítást alkalmaznak. A megközelítő utakat két oldalról, szabályos távolságban elhelyezett, vékony, hengeres szárú lámpatestek sora kíséri; nappal térbeli oszlopsorként érzékelhetők, éjszaka pedig fényoszlopokként ragyognak. Az emlékmű területére érve a világítás megváltozik: a tér kerül előtérbe, és semmilyen idegen elem nem zavarja, nem korlátozza a használatát vagy a szemlélését. A fény így „jelzéssé” válik: a burkolaton az emlékmű tengelye felé mutató eszményi találkozási pontot jelöli, a lámpatestek pedig teljesen süllyesztettek, kis méretűek és igen gyenge fényűek, hogy ne zavarják a kilátást. Az emlékmű megvilágítását 4, a medencében elhelyezett vízálló reflektor oldja meg.
A VÍZ - A víz egyesítő és megújító elem az emlékmű szimbolikájában. Két külön úton halad: az egyik földalatti, kizárólag műszaki okokból szükséges; a másik természetes és látható, szabadon eső, és részt vesz az emlékmű képének kialakításában. A víz zárt körforgásban kering: egy megfelelő elektromos szivattyú a monolit tetejéig emeli, ahol egy elosztó csatornába ömlik. A víz gravitációval, a lap oldalába vésett vezetővályúkban, a felső felirat alatt hull alá. Úgy tűnik, mintha a betűkből buggyanna elő, lassan lefolyik, megtölti az alatta lévő medencét, elvész, majd újra felbukkan a kőhányásban, végül könnyedén végigsimítja a hullámos peremet, amelyre a IV. Hadműveleti Zóna helyi közösségeinek nevét vésték. A használt technológia egyszerű és kis energiafogyasztású. A perem tövében futó csatorna gyűjti össze a visszakeringő vizet, amely ismét a szivattyúhoz jut. A medencét megfelelő lefolyóval látták el, hogy könnyebb legyen az időszakos tisztítás; ez a csapadékvíz-elvezető hálózathoz csatlakozik.