Leírás
Az Ubaldo Formentini Városi Régészeti Múzeum La Spezia régészeti múzeuma a San Giorgio-kastélyban áll, az óváros feletti dombon, ahol a város született. A környék történetét meséli el az őskortól a középkorig, Lunigiana ősi szobor-sztéléivel és a római Luni márványaival.
A kastély genovai eredetű, a 14–17. századból származik. A múzeum sokat vándorolt, mielőtt ide került: városi színház, községi épületek, gimnázium, a Santa Chiara-kolostor, Palazzo Crozza. A számára kijelölt kolostort 1943-ban lerombolták a bombák.
Minden 1873-ban kezdődött azokkal a természettudományi gyűjteményekkel, amelyeket Cesare Podenzana adományozott a városnak. Aztán a spezzai geológus, Giovanni Capellini idehozta a leleteket, amelyek az Arzenál medencéinek és dokkjainak kiásásakor kerültek elő, és a múzeum együtt nőtt a város történetével.
A látogatásnak két útvonala van. Az alsó szinten a pleisztocéntől a romanizációig követheted a vidék történetét: újkőkori baltákat és a Palmaria-sziget, valamint Equi Terme barlangjainak sírmellékleteit láthatod, ahol a rézkorban a halottaikat helyezték el.
A fő látványosság a szobor-sztélék gyűjteménye: tőrös harcosok, alig jelzett női alakok, szem és száj nélküli, U alakú fejek. A legkorábbiak a Kr. e. 4. évezredből valók. Itt tizenkilenc eredeti darabot őriznek, mellettük néhány másolatot az összehasonlításhoz.
Senki sem tudja biztosan, mit ábrázoltak: talán isteneket, talán hőssé vált ősöket. Évszázadokon át sokat közülük elpusztítottak, mert pogány bálványoknak tűntek. A legkésőbbiek a vaskorból származnak, és a hamvasztásos sírok melletti teremben állnak.
Az emeleten a múzeum másik arca vár: Luni, a Kr. e. 177-ben alapított római gyarmat, amely az apuániai márvány egyik nagy exportközpontja lett, mígnem 643-ban Rothari longobárd király elpusztította.
A leletek a Fabbricotti márványgyáros család gyűjteményéből származnak. Kiemelkednek a Tiberius-mellszobrok és egy Iulius–Claudius-házi herceg mellszobra, amelyeket propagandaként közterekre készítettek, valamint egy nagy mozaik, amelyen egy párduc látható pálmák között, színházi maszkok és szárnyas géniuszok társaságában.
Az utolsó folyosó Luni végnapjait mutatja be: márványtöredékeket a székesegyházból és kora középkori tárgyakat, köztük harmincegy aranylemezt a 6–7. századból, amelyeket egykor ruhára vagy kiegészítőre varrtak.
Ki ne hagyd!
• A szobor-sztéléket.
• A Tiberius-mellszobrokat.
• A párducos mozaikot.
• Az aranylemezeket.
Tudtad?
• Luni néhány szobortalapzatáról lekalapálták a nevet: ez a damnatio memoriae, az emlék eltörlése.
• 1886-ban két kis sztélét találtak tizenkét méterrel a tengerszint alatt, La Spezia öblében. Később elvesztek.
A kastély genovai eredetű, a 14–17. századból származik. A múzeum sokat vándorolt, mielőtt ide került: városi színház, községi épületek, gimnázium, a Santa Chiara-kolostor, Palazzo Crozza. A számára kijelölt kolostort 1943-ban lerombolták a bombák.
Minden 1873-ban kezdődött azokkal a természettudományi gyűjteményekkel, amelyeket Cesare Podenzana adományozott a városnak. Aztán a spezzai geológus, Giovanni Capellini idehozta a leleteket, amelyek az Arzenál medencéinek és dokkjainak kiásásakor kerültek elő, és a múzeum együtt nőtt a város történetével.
A látogatásnak két útvonala van. Az alsó szinten a pleisztocéntől a romanizációig követheted a vidék történetét: újkőkori baltákat és a Palmaria-sziget, valamint Equi Terme barlangjainak sírmellékleteit láthatod, ahol a rézkorban a halottaikat helyezték el.
A fő látványosság a szobor-sztélék gyűjteménye: tőrös harcosok, alig jelzett női alakok, szem és száj nélküli, U alakú fejek. A legkorábbiak a Kr. e. 4. évezredből valók. Itt tizenkilenc eredeti darabot őriznek, mellettük néhány másolatot az összehasonlításhoz.
Senki sem tudja biztosan, mit ábrázoltak: talán isteneket, talán hőssé vált ősöket. Évszázadokon át sokat közülük elpusztítottak, mert pogány bálványoknak tűntek. A legkésőbbiek a vaskorból származnak, és a hamvasztásos sírok melletti teremben állnak.
Az emeleten a múzeum másik arca vár: Luni, a Kr. e. 177-ben alapított római gyarmat, amely az apuániai márvány egyik nagy exportközpontja lett, mígnem 643-ban Rothari longobárd király elpusztította.
A leletek a Fabbricotti márványgyáros család gyűjteményéből származnak. Kiemelkednek a Tiberius-mellszobrok és egy Iulius–Claudius-házi herceg mellszobra, amelyeket propagandaként közterekre készítettek, valamint egy nagy mozaik, amelyen egy párduc látható pálmák között, színházi maszkok és szárnyas géniuszok társaságában.
Az utolsó folyosó Luni végnapjait mutatja be: márványtöredékeket a székesegyházból és kora középkori tárgyakat, köztük harmincegy aranylemezt a 6–7. századból, amelyeket egykor ruhára vagy kiegészítőre varrtak.
Ki ne hagyd!
• A szobor-sztéléket.
• A Tiberius-mellszobrokat.
• A párducos mozaikot.
• Az aranylemezeket.
Tudtad?
• Luni néhány szobortalapzatáról lekalapálták a nevet: ez a damnatio memoriae, az emlék eltörlése.
• 1886-ban két kis sztélét találtak tizenkét méterrel a tengerszint alatt, La Spezia öblében. Később elvesztek.