Leírás
A Giovanni Podenzana Városi Néprajzi Múzeum a Lunigiana vidékének paraszti életét mutatja be a Magra- és a Vara-völgy között, a 18. század közepétől a 20. század elejéig. La Spezia sétálóövezetében, a Via del Prionén található, az egykori, 15. századi San Bernardino-oratóriumban.
Ez a te múzeumod, ha meg akarod érteni, hogyan éltek az emberek ezekben a völgyekben az ipar megjelenése előtt: viseletek, ékszerek, bölcsők, szerszámok és amulettek mesélnek egy egyszerű, mégis rítusokkal és hiedelmekkel teli világról, amelyet elsöpört az iparosodás.
A leggazdagabb rész a 19. századi népviseletek gyűjteménye: itt láthatod a La Spezia-i, a sarzanai és a Cinque Terre-i asszonyok ünnepi ruháit. A szoknyák helyi szövőszékeken szőtt kék szövetből készültek: ez a farmer egyik őse.
Mellettük ünnepnapokon viselt filigrán aranyékszereket és helyben készült ezüstkereszteket találsz, amelyeket az asszonyok soha nem vettek le, még a földeken dolgozva sem.
Keresd meg a font raffiakalapokat is: olyan aprók, hogy a 19. században az öblöt felkereső angol utazók is ámultak rajtuk. Ugyanígy érdemes megnézni a Pontremoli melletti Brattóból származó faragott bölcsőket, a kézművesség apró remekeit.
A kiállítás többi része a hétköznapi életet követi: lakberendezési tárgyak, fogadalmi ajándékok (ex votók), a babona és a gyógyító mágia eszközei, a földművesek és a pásztorok szerszámai. A fonáshoz és szövéshez használt faragott eszközök közül sokat jegyajándékként kapott a leendő menyasszony.
A La Speziában 1864-ben született Giovanni Podenzana élete akár egy regény is lehetne. 1891-ben Genovában hajóra szállt Ausztrália felé, onnan pedig bejárta Tasmániát, Új-Zélandot, Új-Guineát, Japánt és az Egyesült Államokat.
Sydneyben megalapította és vezényelte a csak nőkből álló Mandolin Double Quintet zenekart, és mandolin- és gitáriskolát nyitott. Koncertzenészként játszott az Olaszország és az Egyesült Államok között közlekedő tengerjáró hajókon, New Yorkban pedig megalapította az Olasz Zenei Ligát.
Közben távoli kultúrák tárgyait küldözgette a városi múzeumnak. Miután 1905-ben hazatért Olaszországba, a Lamberto Loria etnográfussal való találkozás új irányt adott az életének: 1906-tól saját szülőföldje tárgyait kezdte gyűjteni, és több mint harminc évet szentelt ennek.
Ne hagyd ki
• A kék szövetből készült szoknyákat.
• Az ezüstkereszteket és a filigrán ékszereket.
• A raffiakalapokat.
• A brattói faragott bölcsőket.
Tudtad?
• Az oratórium közel áll ahhoz a helyhez, ahol a középkori városfalon a Genovai kapu, más néven San Bernardino-kapu nyílt.
• Podenzana csellón is játszott: 1915-ben Japánban, 1917-ben pedig az Egyesült Államokban adott koncerteket.
Ez a te múzeumod, ha meg akarod érteni, hogyan éltek az emberek ezekben a völgyekben az ipar megjelenése előtt: viseletek, ékszerek, bölcsők, szerszámok és amulettek mesélnek egy egyszerű, mégis rítusokkal és hiedelmekkel teli világról, amelyet elsöpört az iparosodás.
A leggazdagabb rész a 19. századi népviseletek gyűjteménye: itt láthatod a La Spezia-i, a sarzanai és a Cinque Terre-i asszonyok ünnepi ruháit. A szoknyák helyi szövőszékeken szőtt kék szövetből készültek: ez a farmer egyik őse.
Mellettük ünnepnapokon viselt filigrán aranyékszereket és helyben készült ezüstkereszteket találsz, amelyeket az asszonyok soha nem vettek le, még a földeken dolgozva sem.
Keresd meg a font raffiakalapokat is: olyan aprók, hogy a 19. században az öblöt felkereső angol utazók is ámultak rajtuk. Ugyanígy érdemes megnézni a Pontremoli melletti Brattóból származó faragott bölcsőket, a kézművesség apró remekeit.
A kiállítás többi része a hétköznapi életet követi: lakberendezési tárgyak, fogadalmi ajándékok (ex votók), a babona és a gyógyító mágia eszközei, a földművesek és a pásztorok szerszámai. A fonáshoz és szövéshez használt faragott eszközök közül sokat jegyajándékként kapott a leendő menyasszony.
A La Speziában 1864-ben született Giovanni Podenzana élete akár egy regény is lehetne. 1891-ben Genovában hajóra szállt Ausztrália felé, onnan pedig bejárta Tasmániát, Új-Zélandot, Új-Guineát, Japánt és az Egyesült Államokat.
Sydneyben megalapította és vezényelte a csak nőkből álló Mandolin Double Quintet zenekart, és mandolin- és gitáriskolát nyitott. Koncertzenészként játszott az Olaszország és az Egyesült Államok között közlekedő tengerjáró hajókon, New Yorkban pedig megalapította az Olasz Zenei Ligát.
Közben távoli kultúrák tárgyait küldözgette a városi múzeumnak. Miután 1905-ben hazatért Olaszországba, a Lamberto Loria etnográfussal való találkozás új irányt adott az életének: 1906-tól saját szülőföldje tárgyait kezdte gyűjteni, és több mint harminc évet szentelt ennek.
Ne hagyd ki
• A kék szövetből készült szoknyákat.
• Az ezüstkereszteket és a filigrán ékszereket.
• A raffiakalapokat.
• A brattói faragott bölcsőket.
Tudtad?
• Az oratórium közel áll ahhoz a helyhez, ahol a középkori városfalon a Genovai kapu, más néven San Bernardino-kapu nyílt.
• Podenzana csellón is játszott: 1915-ben Japánban, 1917-ben pedig az Egyesült Államokban adott koncerteket.