Leírás
A Városi Színház (Teatro Civico) La Spezia legjelentősebb színháza, a történelmi belvárosban, a Piazza Mentanán áll. Kívülről háromíves art déco homlokzat fogadja, belül pedig egy nézőtér vár, ahol nyitott kupola alatt a csillagokat lehet nézni.
A nyitható kupola a színház különlegessége. Állatövi jelek sávja díszíti, Augusto Magli szobrász műve, az esti előadásokon pedig a valódi eget is láthatod, éppúgy, mint a ráfestett csillagképeket.
A bejárattól széles lépcső vezet a foyerba, amelyet cipollino márvány pillérek tagolnak. Az előcsarnokban kapható helyet Domenico Cortopassi karmester és Emilio Bione bariton bronz mellszobra, valamint Magli három art déco gipszműve: Bacchus, Dohány és Vénusz.
A nézőtér visszafogott, halk színekkel és sima felületekkel, nehéz stukkók nélkül. A földszint bejáratánál két fehér márvány táncosnő köszönt, a páholyok mellvédjén pedig apró lovas hölgyek futnak végig. Megmaradt az olasz színházak négy páholysora is.
Ez volt a városban az első kifejezetten erre a célra épült színház. A községi tanács 1839-ben egyhangúlag jóváhagyta, amikor La Spezia gyorsan növekedett, és igazi városi arculatra vágyott. A forrásokat nehéz volt előteremteni: tizennégy hónap telt el a határozat és az 1840 júliusában lefektetett alapkő között.
A tervezője a genovai Ippolito Cremona építész volt, szigorú klasszicista stílusban, loggiás homlokzattal, amelyet timpanon koronáz, rajta három márványszoborral. A függönyt Francesco Gonin, A jegyesek illusztrátora festette.
Az első este 1846. július 18-án volt. A műsoron Verdi Ernanija, Donizetti Gemma di Vergyje és egy kifejezetten sokat ígérő című vígopera szerepelt: Chi la dura la vince! (Aki kitart, az győz!). A községi tanács arra kérte a kereskedőket, hogy tartsák mérsékelten az árakat, hogy több idegent vonzzanak.
A színház évtizedeken át sokkal több volt, mint színház. A társalgóban ült össze a községi tanács, az első emeleten a városi kör és a kaszinó működött, 1873-ban pedig a földszinten kapott helyet a Városi Múzeum első gyűjteménye, amely kagylók és rákok adományából született.
A mai külseje 1932–33-ból származik, amikor Franco Oliva építész az egészet art déco stílusban újította meg. A tizennyolcadik századi színház és a modern mozi közötti átmenetet akarta megteremteni, és valóban, a háború után a nézőtér sokáig csak moziként működött.
1987-ben bezárt, 1989 és 1995 között felújították, és újra színház lett. Itt rendezik a La Spezia-i Nemzetközi Jazzfesztivált.
A nyitható kupola a színház különlegessége. Állatövi jelek sávja díszíti, Augusto Magli szobrász műve, az esti előadásokon pedig a valódi eget is láthatod, éppúgy, mint a ráfestett csillagképeket.
A bejárattól széles lépcső vezet a foyerba, amelyet cipollino márvány pillérek tagolnak. Az előcsarnokban kapható helyet Domenico Cortopassi karmester és Emilio Bione bariton bronz mellszobra, valamint Magli három art déco gipszműve: Bacchus, Dohány és Vénusz.
A nézőtér visszafogott, halk színekkel és sima felületekkel, nehéz stukkók nélkül. A földszint bejáratánál két fehér márvány táncosnő köszönt, a páholyok mellvédjén pedig apró lovas hölgyek futnak végig. Megmaradt az olasz színházak négy páholysora is.
Ez volt a városban az első kifejezetten erre a célra épült színház. A községi tanács 1839-ben egyhangúlag jóváhagyta, amikor La Spezia gyorsan növekedett, és igazi városi arculatra vágyott. A forrásokat nehéz volt előteremteni: tizennégy hónap telt el a határozat és az 1840 júliusában lefektetett alapkő között.
A tervezője a genovai Ippolito Cremona építész volt, szigorú klasszicista stílusban, loggiás homlokzattal, amelyet timpanon koronáz, rajta három márványszoborral. A függönyt Francesco Gonin, A jegyesek illusztrátora festette.
Az első este 1846. július 18-án volt. A műsoron Verdi Ernanija, Donizetti Gemma di Vergyje és egy kifejezetten sokat ígérő című vígopera szerepelt: Chi la dura la vince! (Aki kitart, az győz!). A községi tanács arra kérte a kereskedőket, hogy tartsák mérsékelten az árakat, hogy több idegent vonzzanak.
A színház évtizedeken át sokkal több volt, mint színház. A társalgóban ült össze a községi tanács, az első emeleten a városi kör és a kaszinó működött, 1873-ban pedig a földszinten kapott helyet a Városi Múzeum első gyűjteménye, amely kagylók és rákok adományából született.
A mai külseje 1932–33-ból származik, amikor Franco Oliva építész az egészet art déco stílusban újította meg. A tizennyolcadik századi színház és a modern mozi közötti átmenetet akarta megteremteni, és valóban, a háború után a nézőtér sokáig csak moziként működött.
1987-ben bezárt, 1989 és 1995 között felújították, és újra színház lett. Itt rendezik a La Spezia-i Nemzetközi Jazzfesztivált.