Leírás
A Biassa utca La Spezia régi városrészének egyik utcája. A 18. században még ez volt a település legészakibb keresztutcája. Tőle északra, Santa Maria apszisán túl már a városfal és a vidék következett.
A Via del Prione közelében álló szakasz megőrizte a régi carúgio, vagyis a szűk, magas, öreg házak közé ágyazott liguriai sikátor jellegét. Ezt a hangulatot az utolsó háború előtt még az a rész is őrizte, amely a mai Cassa di Risparmio székháza előtt húzódik. Itt, majdnem egy vonalban az említett szakasszal állt a városháza, egy régebbi épület helyén újjáépítve, homlokzatával a tenger felé.
A 19. századi La Spezia kialakulásáig a Biassa utca a Via del Prione mellett a régi település egyik legélénkebb utcája volt. Itt állt a templom, a városháza, a kórház és a legfontosabb nemesi palota, a Biassa család palotája. Az utca épületei szinte mind a Biassa család tulajdonában voltak. A mai utcanevek között ez az utca Baldassare Biassa nevét viseli, de Via dei Biassa néven is ismert. A név a legrégibb iratokban B l a x i a alakban szerepel, és úgy tűnik, a BLASIUS, pontosabban a BLASSIUS római személynévből ered.
Ubaldo Mazzini számára ez a Via dei Biassa volt, és így szerepel híres római kori hidat ábrázoló vázlatán is. A híd a Piazza-csatornán ívelt át, és világosan mutatta az utca legrégibb irányát.
Baldassare Biassa kétségkívül a nemesi család egyik legkiválóbb tagja volt. A család a Biassa-várból származott, amely a Parodi-hegy és a Santa Croce-hegy közötti völgyben állt. Születési évét nem ismerjük, de 1475-ben már „két gálya nemes kapitánya” címet viselte. 1477-ben a milánói herceg ellen harcolt. Tizenegy évvel később a Guardia gályájának kapitánya, majd a köztársaság flottájában szolgált. Néhány évvel később a szárazföldi csapatokhoz került, és 1487-ben 300 gyalogos élére állították a firenzeiek ellen a sarzanellói várnál. Legnagyobb szerencséje 1494 után köszöntött rá, amikor sikerült megmentenie a Borgiák haragja elől Giuliano della Rovere bíborost: brigantinján szállította Ostiából Savonába. Amikor della Rovere 1503-ban II. Gyula néven pápává választották, megemlékezett Baldassare Biassáról, kinevezte „triremium praefectus”-szá, vagyis a flotta parancsnokává, és minden tengerészeti ügyben mindig közvetlen, megbízható tanácsadójaként tekintett rá. Baldassare Biassa idős korában életének utolsó szakaszát La Speziában töltötte, a Biassa utcai palotájában, amely részben a mai Cassa di Risparmióval azonosítható.
Az utca régi palotái szinte teljes egészében a Biassa család tulajdonában álltak. A hegy felőli oldalon a Via del Priorétól a kapuig megszakítás nélkül sorakoztak. Még nem szakította meg őket a Cavour sugárút és a Via Gramsci.
A környéket az utolsó háború légi bombázásai csaknem teljesen lerombolták, a nyugati rész mai épületei teljes újjáépítés eredményei. A Via Gramsci sarkán eltűnt a Palazzo Castagnola, a régi La Spezia tipikus nemesi palotája, amelynek díszemelete és márványcsoportokkal díszített lépcsőháza volt. A Cavour sugárút sarkán a Biassa-palota nyugati részét levágták, hogy megnyithassák a Cavour sugárutat. A történelmi palota fő átépítései 1869-ben, 1925-ben és a háború után történtek, a mai kialakítást 1956. január 9-én avatták fel.
A Via del Prione közelében álló szakasz megőrizte a régi carúgio, vagyis a szűk, magas, öreg házak közé ágyazott liguriai sikátor jellegét. Ezt a hangulatot az utolsó háború előtt még az a rész is őrizte, amely a mai Cassa di Risparmio székháza előtt húzódik. Itt, majdnem egy vonalban az említett szakasszal állt a városháza, egy régebbi épület helyén újjáépítve, homlokzatával a tenger felé.
A 19. századi La Spezia kialakulásáig a Biassa utca a Via del Prione mellett a régi település egyik legélénkebb utcája volt. Itt állt a templom, a városháza, a kórház és a legfontosabb nemesi palota, a Biassa család palotája. Az utca épületei szinte mind a Biassa család tulajdonában voltak. A mai utcanevek között ez az utca Baldassare Biassa nevét viseli, de Via dei Biassa néven is ismert. A név a legrégibb iratokban B l a x i a alakban szerepel, és úgy tűnik, a BLASIUS, pontosabban a BLASSIUS római személynévből ered.
Ubaldo Mazzini számára ez a Via dei Biassa volt, és így szerepel híres római kori hidat ábrázoló vázlatán is. A híd a Piazza-csatornán ívelt át, és világosan mutatta az utca legrégibb irányát.
Baldassare Biassa kétségkívül a nemesi család egyik legkiválóbb tagja volt. A család a Biassa-várból származott, amely a Parodi-hegy és a Santa Croce-hegy közötti völgyben állt. Születési évét nem ismerjük, de 1475-ben már „két gálya nemes kapitánya” címet viselte. 1477-ben a milánói herceg ellen harcolt. Tizenegy évvel később a Guardia gályájának kapitánya, majd a köztársaság flottájában szolgált. Néhány évvel később a szárazföldi csapatokhoz került, és 1487-ben 300 gyalogos élére állították a firenzeiek ellen a sarzanellói várnál. Legnagyobb szerencséje 1494 után köszöntött rá, amikor sikerült megmentenie a Borgiák haragja elől Giuliano della Rovere bíborost: brigantinján szállította Ostiából Savonába. Amikor della Rovere 1503-ban II. Gyula néven pápává választották, megemlékezett Baldassare Biassáról, kinevezte „triremium praefectus”-szá, vagyis a flotta parancsnokává, és minden tengerészeti ügyben mindig közvetlen, megbízható tanácsadójaként tekintett rá. Baldassare Biassa idős korában életének utolsó szakaszát La Speziában töltötte, a Biassa utcai palotájában, amely részben a mai Cassa di Risparmióval azonosítható.
Az utca régi palotái szinte teljes egészében a Biassa család tulajdonában álltak. A hegy felőli oldalon a Via del Priorétól a kapuig megszakítás nélkül sorakoztak. Még nem szakította meg őket a Cavour sugárút és a Via Gramsci.
A környéket az utolsó háború légi bombázásai csaknem teljesen lerombolták, a nyugati rész mai épületei teljes újjáépítés eredményei. A Via Gramsci sarkán eltűnt a Palazzo Castagnola, a régi La Spezia tipikus nemesi palotája, amelynek díszemelete és márványcsoportokkal díszített lépcsőháza volt. A Cavour sugárút sarkán a Biassa-palota nyugati részét levágták, hogy megnyithassák a Cavour sugárutat. A történelmi palota fő átépítései 1869-ben, 1925-ben és a háború után történtek, a mai kialakítást 1956. január 9-én avatták fel.